csak arra van igényem, hogy néha megismertesselek titeket zenékkel

2010. március 4. 21:07

tavaszodik

közben elköltöztünk a nyolcből, ami a lehető legjobb döntésnek bizonyult. míg az előző helyen teli nadrággal közlekedtem nappal is, addig a 11. ker. a nyugalom szigete terasszal, kerttel.
nem hiszem, hogy vidéki mivoltom volt az oka, szerintem mindenki nyomasztónak találná a Józsefvárost, ahol az utcán szinte kivétel nélkül lepattant emberek jönnek szembe.
de most már miénk a tér, csak egymással kell foglalkoznunk.

2010. február 16. 16:23

"A feminizmus az a radikális gondolat, hogy a nő is ember"

2010. február 8. 17:03

64

tegnap két és fél órát ültem a munkahelyemhez közeli kínai büfében, ma pedig életemben először Müller Pétert olvastam a buszon.

2010. január 27. 17:19

mindig szerettem volna hegedülni

2010. január 24. 17:41

stesszbahha

ilyen hajú lány volt régen a Viszonyokban, amiről kezdem azt hinni, hogy az egész országban csak én láttam egyedül. a másik szereplő, pedig az Adam Goldberg volt.

2010. január 13. 19:31

csak annyit mondhatok: nagyon jó együtt élni

amúgy itt lakunk:

2010. január 1. 15:48

majdnem elfelejtettem odaadni a karácsonyi ajándékotokat

2009. december 26. 09:52

minden jó

a héten betöltöttem a negyedszázados életkort.
megajándékozódtam egy Nooka órával, úgyhogy halál menőnek érzem magam.
sőt, létrejött az első "szülinapi bulim", a kollégáim által. mindenki olyan kedves és jófej, hogy el sem hiszem. nagyon jól érzem magam köztük.

a héten összeköltöztünk w-vel. be a nyolcker közepébe.
van már közös vajtartónk és méztartónk is. tudom, hogy csodásan fog működni.

2009. december 20. 20:24 - (1)

péntek

számolom a napokat.

2009. december 4. 16:21

tökéletes mikor hajnalban a munkahelyemre sétálok, az első mondat amit meghallok, mindig az, hogy 6 perc múlva vonat indul Szatymazra.
ez a falu egy különleges hely a számomra és az ottani élmények így naponta felbukkannak bennem. mikor a szatymazi boltban vettük azt a finom szalámit, aztán a házunk előtt reggeliztünk, mikor jöttek a fűnyíró bárányok, mikor elnyelt minket az idő és nem is telt el egy fél nap pillanatok alatt, hanem csak pár óra - és mennyire örültünk. és mennyire elfáradtunk!
szeretnék még sok szatymazt veled.
2009. november 27. 18:18